Miért nem haltak le tegnap az Apple szerverei?
Miért kell a külső vinyómat mindig más USB portba dugdosni, hogy felismerje az OS? (tudom, szar a vinyó, de miért?)
Miért kell a tethering beállításához leírásokat olvasni, hogy honnanmitletölteni meg melyikHUNnemjó?
Miért ilyen szabályosan alszotok el és ébredtek fel?
Miért nem tudom unlockolni az iPhone-om, miután tegnap minibrick-eltem? (a kifejezés jogvédett:)
Egyelőre ennyi. De nem kapnak el élve.
Kész vagyok. Nem elég, hogy megint kiújult a gyomorfájásom, hogy a szükségesnél kevesebbet aludtam, most még ez is.
Halkan mondom, de szerintem a (tudjátok, miért nem mondom ki a nevét) cég a nyomomban van. De pssszt!
Elöljáróban elmondom, hogy a mai események egy SIM kártya, egy power gomb és egy gombostű köré szerveződtek.
Az egész meglehetősen prózaian indult, egyszer azon vettem észre magam, hogy a tudjátok melyik telefon Settingsjére KÉTSZER kellett böknöm, hogy elinduljon. Összevontam a szemöldökömet, felnéztem az égre, látok-e helikoptereket, de aztán elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat. Végül is megesik az ilyen. Gondolom.
Egy üzletbe érve azt vettem észre, hogy noha jelzi az iPhone-om a 3G-t, és a térerő is megfelelő, mégsem jön be semmi a Safarin. NEM JÖN BE SEMMI.
Oké, ez már nem vicc, beírtam az APN kiszolgálót, mert az rejtélyes módon eltűnt a beállítások közül. Kikapcsoltam a telefont, ami többé nem kapcsolt be. Nem kapcsolt be. Pedig egy órával azelőtt húztam le a töltőről.
Az autóba pattantam, a szemem sarkából egyfolytában a visszapillantót néztem, hátha kiszúrom a híres cupertinói nyomozóiroda autóját. Nagy. Fehér. NemKajszibarackLogós.
Hazaérve adtam az iPhone-nak áramot, de semmi. Próbáltam még egyszer, semmi. Próbáltam még egyszer, bekapcsolt. De nem fogadta el a SIM kártyámat. Ismerem a trükköt, egyszer már volt szerencsém a jelenséghez, gombostű elő, SIM ki, egy másik (fontos, hogy nem ugyanaz) SIM be, amit felismer, aztán vissza a saját, és működik.
Most működik.
De bemértek. Valahol, valaki a markába nevet, és jelenti Istvánnak az esetet.
update: mint egy bizonyos blogon látom, Tóthúrra is rátaláltak. Itt olvashatjátok kommentben elmondott panaszát.
Én azt mondom, fogjunk össze. Mi, akiket ez a bizonyos cég kerget, és nem hagy élni, akakítsunk ellenállási frontot. Cél a kajszibarack és tovább!
